Similis simili gaudet

Miért nem lettem szabadkőműves?

Nincsen rózsa tövis nélkül – erre a közmondásra gondolva fejeztem be Várkonyi Tibor kitűnő cikkének (A százéves Martinovics páholy, Népszava, 2008. május 31.) olvasását. Mellőzendő a magyarázatot idézem – bocsánatot kérve – saját magamat. Életem – egy mai polgár vallomása címmel 2006-ban megjelent könyvemben az alábbiakban számoltam be a szabadkőművességgel kapcsolatos tapasztalataimról.

„Ennyi szép és jó után essék szó egy sajátos csalódásomról. Ifjúkorom óta szabadgondolkodó vagyok. Mindig rokonszenves volt számomra a szabadkőművesség, családomat is vonzotta. Nagyapám, Del Medico Ágoston a budai Galilei páholynak tagja, majd főmestere volt. Nagybátyám, Szabó Sándor Romániában lett szabadkőműves, apósom, Bereczky Endre és az ő apósa, Burgics Tivadar egy pozsonyi páholynak voltak a tagjai. A Horthy-korszakban nálunk betiltották a szabadkőművességet, amivel ugyanolyan korlátoltságról tettek tanúságot, mint a kommunisták, akik 1949-ben ugyancsak betiltották. Amint megint lettek páholyok, azonnal jelentkeztem. A felvételt hosszú folyamat, számos, páholytagokkal való beszélgetés előzi meg – amolyan káderezés. Az utolsó lépés számomra az volt, hogy rövid összefoglalást kértek írásban magamról. Még most is emlékszem szövegére. Az emberi együttélést illetően a római jog hármas alapelvét vallom: honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere, vagyis becsületesen élni, senkinek sem ártani, megadni mindenkinek azt, ami megilleti. A politikát illetően osztom Churchill nézetét: a demokrácia a legrosszabb rendszer, kivéve az összes többit. Végül: materialista vagyok, semmilyen istent-istenséget nem vallok magaménak. Ezen múlott jelentkezésem ügye. Győzködtek, hogy elég, ha elfogadom, hogy a világegyetemnek Nagy Építőmestere van. Mondtam, hogy képmutatás lenne részemről, mert semmilyen metafizikai lényben nem hiszek, az öröklétben sem.

Egy ember utódainak átadott génjeiben él tovább, és – ha vannak neki – eszméiben. Tovább nincs. Csalódásom nagy volt, hiszen az a szervezet követelte meg gondolkodásomnak a magáé alá rendelését, amelytől a legkevésbé vártam a gondolatszabadság korlátozására irányuló törekvést. Később megtudtam, hogy a szabadkőművességnek két irányzata van: az angol és a francia. Előbbinél előfeltétele a felvételnek, hogy a jelentkező ismerje el akár vallás keretén belül, akár attól függetlenül egy felsőbb erő stb. létezését. Én tehát angol rítusú páholynál jelentkeztem. Francia rítusú páholy is van nálunk – egyről biztosan tudok –, de már elment a kedvem. Így tehát páholyon kívüli szabadgondolkodó vagyok.”

Dr. Del Medico Imre, Budapest

Népszava, 2008.06.07. 11. oldal SZERINTEM...

Kapcsolódó cikk: http://szkp4.blogspot.com/2008/05/varkonyi-tibor-szazeves-martinovics.html

Kapcsolódó blogbejegyzés: http://aprofan.blogspot.com/2009/07/makacs-tevedesek.html