Élet és irodalom,
Trianoni bűnbakgyár
Esküvő után szentbeszéd a Bazilikában. A pap arra hívja fel a hívek figyelmét, hogy a magyar közéletet fenyegető legnagyobb veszély a szabadkőművesség.
A magát kandúrnak nevező provokátor egy nyilvános rendezvény résztvevőit kívánja fényképezni. Miután kiutasítják, azon tűnődik, igaz‑e, hogy a trianoni békediktátum szövege azonos egy 1916-ban tartott szabadkőműves kongresszus határozataival. (Nem igaz).
A „Trianon Kutatóintézet" folyóirata, a Trianoni Szemle első számában Takaró Mihály tollából értekezés jelenik meg a Szabadkőművesek és Trianon címmel. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít irodalomtörténetet. Szerinte „a húszas években számtalan munka jelent meg (...) dokumentáltan bizonyítva a szabadkőművesek felelősségét az I. világháború kirobbantásában, az azt követő két forradalomban és a magyar nemzeti érdekeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyó nemzetközi együttműködésben Trianon előkészítése kapcsán".
Papokkal és blogerekkel értelmetlen vitatkozni. Takaróval, gondoltam, megpróbálok annál is inkább, mert „történelmünk legtragikusabb eseményének ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentes, ám magyar nézőpontú" vizsgálatára hív fel, és ebben számítana „kortárs tudós szabadkőművesekre is". Ugyan nem tudom milyen a „tudós szabadkőműves" (a szabadkőművesség tudója avagy a szabadkőművességhez tartozó valamiféle tudós?), de ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentesen érdemes vitatkozni.
A baj azonban, hogy a Trianoni Szemlében nem lehet. A főszerkesztő, Szidiropulosz Archimédesz kétszer is visszautasította ajánlatomat, mondván, hogy a Trianoni Szemle tudományos folyóirat, ezért nincs levelezési rovata, ahol véleményemet kifejthetném. „Egy folyóirat tudományosságát nem az kölcsönzi - írja -, ha van levelezési rovata." Hát persze. Attól lesz tudományos, ha nyolcvanéves rágalmakat melegít fel, de a cáfolatnak nem ad helyet.
Takaró Mihály hadilábon áll a tényekkel, de ettől nem csökken tudományossága. Idéz is néhány negyedmondatot az általam szerkesztett A szabadkőművesség és Trianon című dokumentumkötetből, de - a jelek szerint - olvasni, nem olvasta. Azt állítja például Masarykról, Csehszlovákia első elnökéről, hogy szabadkőműves volt, holott az általa is idézett irodalomból megtudhatta volna, hogy nem volt az. (Fia, Jan Masaryk későbbi külügyminiszter volt a mozgalom tagja). Szerénységemről mint Magyarország volt párizsi diplomatájáról beszél. (Mivel találkoztunk, nem került volna különösebb fáradságába kideríteni, hogy bár Párizsban is éltem, diplomata is voltam, de Párizsban magyar diplomata sohasem).
Állítását, tudniillik, hogy az I. világháború kirobbantásáért és Trianonért a szabadkőművesek felelősek, bizonyítani nem tudja. Idéz jobbról-balról, utal olyan dokumentumokra, melyeket valószínűleg nem olvasott - ezekből ugyanis éppen az ellenkezője derül ki, mint amit állít. Így említi Fejtő Ferenc Rekviem egy birodalomért (Requiem pour un empire défunt) című, magyarul is megjelent könyvét, amelyben Fejtő nemcsak cáfolja a szabadkőművesség felelősségét, de megnevezi a legenda szerzőit is.
Hivatkozik az 1917-es berni, illetve párizsi szabadkőműves konferenciák határozataira is: ezeket Fejtő szó szerint idézi, a harmincas években a teljes szöveg megjelent magyarul, én pedig ismét közreadtam az idevonatkozó beszédek és határozatok szövegét és Molnár Miklósnak a cseh lobbiról szóló tanulmányát. Ezekben Magyarország neve mint olyan meg se jelenik. Az 1917-es párizsi konferencián ugyan elhangzott „Bohémia" függetlensége és „a Habsburg birodalom államainak politikai és közigazgatási szervezete által ma elnyomott minden nemzetiség felszabadítása, vagy egyesítése, melyről e nemzetiségek népszavazás útján döntenek". E mondatokat sokféleképpen lehet értelmezni és - természetesen - bírálni, de Magyarország megcsonkításának terveként bemutatni, enyhén szólva kockázatos.
Takaró tételének bizonyításához nem kisebb tekintélyt állít csatasorba, mint Szidiropulosz Archimédeszt, aki viszont Fejtőt idézi. Szidiropulosz egy 2004-ben Fejtővel készített interjúban a következőket rögzíti: „De tudni kell, hogy Trianon az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és román vezetők befolyásoltak." Nincs okom kételkedni abban, hogy Fejtő valóban interjút adott Szidiropulosznak, de erősen kétlem, hogy ez a mondat tőle származik. Az 1988-ban kiadott, majd 1992-ben ismét megjelent Rekviemben Bardoux 1938-ban írt tanulmányát idézi: „a protestánsok és a szabadkőművesek szövetkeztek, hogy lerombolják Ausztriát, amely e körökben a klerikális és maradi szellemiség citadellája volt. (...) de ettől egy lépés választ el annak állításáig, hogy a birodalmat néhány államférfi akarata rombolta le, a szabadkőművesség földalatti tevékenységével." Ezt a lépést nem tesszük meg - írta Fejtő.
Elképzelhető persze, hogy 1992 és 2004 között Fejtő véleménye megváltozott, esetleg új tényekre akadt. Még az is elképzelhető, hogy az Európa-hírű történész ezt a revelációt éppen Szidiropulosz Archimédeszre bízta. De más is elképzelhető. Hiába kértem a Trianoni Szemle főszerkesztőjétől a Fejtő-interjú hangfelvételét vagy az ebből készült, kézjegyével ellátott szöveget. „Elküldtem Párizsba" - volt a válasz.
Két, összesen mintegy harmincórányi mélyinterjút készítettem Fejtő Ferenccel. Mindkét esetben ragaszkodott ahhoz, hogy nyomdába adás előtt átolvassa és átjavítsa. Az utolsóra 2006-ban került sor. Akkor már negyvennyolc éve ismertük egymást...
Lehet, hogy Szidiropulosz Archimédeszben jobban bízott. De az is lehet, sőt erősen valószínű, hogy a szöveget sohasem látta. Ugyanis olyan hiba maradt benne, amelyet Fejtő még élete utolsó éveiben sem engedett volna meg magának.
Takaró, a Trianoni Szemle tudós szerkesztőbizottsági tagja, a tudós Szidiropulosz közreműködésével, mondvacsinált tényekkel, megcsonkított idézetekkel manipulálja a múltat. Nem történelmet ír, vádiratot szerkeszt.
Vajon mi célból? Trianon után kilencven évvel még mindig könnyebb bűnbakot keresni, mint szembenézni a történtekkel? A Magyarországon működő négy szabadkőműves szervezet tagsága nem éri el az ezret. Ingatlanvagyonától megfosztották, kárpótlásban nem részesült, hatalma nincs.
A bűnbakképzés folyamata ismert. A kiszemelt áldozatot először meg kell jelölni, azután elkülöníteni. Azután jöhetnek a vagonok.
Márton László
Forrás:
http://www.es.hu/?view=doc%3B23939
Bejegyzések
